Hungarian Representative Exhibitions and the Rhetoric of Display in the 1920s
[ad_1]
Notes
For clarity, Hungarian names will be presented in the Western order, first name, last name, not the traditional Hungarian last name, first name. First names, however, will not be translated, thus Miklos, not Nicholas.
Other dignitaries in attendance were István Haller, Minister of Religion and Education; Gyula Pekár, State Secretary; and Count Gyula Andrássy Jr. Notable foreigners present included Admiral Ernest Trowbridge (1862–1926), of the Inter-Allied Military Commission and General Ernesto Mombelli (1867–1932) of the Italian Military Commission in Budapest, who was accompanied by his daughter. Budapest Hirlap, November 24. p. 5.
The Paris World’s Fair art exhibition is perhaps the most consequential of the pre-war Hungarian art exhibitions. It seems to be the only time an international Hungarian art exhibition acknowledged the existence of non-Magyar nationalities within the Empire. It included a section of Croatian artists, though most of them seem to have been of Hungarian origin. Lippich (1900, pp. 49–59).
The groundbreaking work conducted on the Rome School is that of Julianna P. Szűcs, who, in a series of articles, shows, and a book, moved this significant period of Hungarian art production into the limelight. See: Szücs (1987). A more recent investigation into the Rome School is found in Camerlingo and Zwickl (1998).
“hogy Svédország muvelt társadalma szeretette készül fogadni a magyar művészetet, amelynek a velünk rokonszenvező semleges országban váló megjelenese nagy politikai fontossággal is bír”. All translation by the author (Déry 1921, p. 5). Hereafter, Déry, Kultur-propagandánk.
Országos Magyar Képzőművészeti Társulat.
Nemzeti Szalon.
Déry, Kultur-propagandánk., 4.
Béla Leffler, a Hungarian journalist, had moved to Stockholm in 1919. There, he worked as a translator, in both Hungarian to Swedish and vice versa. In the 1920s, he authored Ungern i kultur och historia/Hungary, Culture and History (1924) and Ungersk Konst/Hungarian Art (1928).
The Hungarian-born Haugsethné married a Norwegian sometime before the First World War and resettled in Norway. During the War, she was quite active in relief work for Hungarians, especially children.
Mester, a Budapest- and Paris-trained sculptor, moved to Denmark in 1913.
Déry, Kultur-propagandánk., 4–5.
See note 16 above.
They were Pál Bacher, vice president of the Magyar Studio; Ede Balló, painter and a director of the Society of Fine Arts; Dénes Csánky, painter and director of the Municipal Museum; Dr.Tibor Gerevich, director of the Hungarian National Museum, Kálmán Györgyi, a director of the Society of Applied Arts, Ferenc Helbing, applied artist; János Horvai sculptor and vice president of the National Salon; Béla Iványi-Grünwald, painter; Ede Kallós sculptor, a director of the Society of Fine Arts; László Kezdi-Kovács painter, a director of the National Salon; Baron Adolf Kohner, a director of the Society of Fine Arts, vice president of the Magyar Studio and a well-known collector of art; Dr. Lajos Kunffy Lajos, painter; Arthur Lakatos, applied artist; Károly Lyka, director of the School of Fine Arts; Géza Maróti, architect and sculptor; Zoltán Mauthner, a director of the Magyar Studio; Miklós Menyhert, applied artist; István Merő, painter; Ödön Moiret, sculptor; Robert Nádler, painter, president of the Hungarian Fine Arts Association; Dr. Elek Petrovics, director of the Hungarian National Museum of Fine Arts; József Rippl-Rónai, painter; Miksa Roth, applied artist; Ferenc Szablya-Fischauf, painter and president of the Hungarian artist society, “Keve”; Lajos Szlányi, painter; István Szentgyörgyi, sculptor; Ede Telcs, sculptor; István Tóth, sculptor; Dr. Gyula Végh, director of the Hungarian National Museum of Applied Arts and the representative of the Foreign Ministry.
Déry, Kultur-propagandánk. 6.
Az értekezleten dr. Nagy Árpád miniszteri tanácsos, a művészeti ügyosztály vezetője elnökölt. Az értekezlet megállapította a vándorkiállítások programjaját. Ilyen kiállítások Zürich, Bern, Bázel, Amsterdam, Hága, Rotterdam, Gröningen, Stockholm, Kopenhága és Berlinben lesznek és a kiállítások anyaga március hónap végén indítlatik útnak. Vilag 15 February 1920, 9.
“retrospektív rész fogja bemutatni az elhunyt nagy mesterek művészetét” Vilag, 9.
Magyar kultúrának egyik legerősebb fegyvere a képzőművészet, nemcsak lázért, mert ez nálunk igen magas nívón áll, hanem mert a nyelve internacionális és így mindenki által megérthető. A kiállítás gazdasági jelentősége is igen fontos és remélhetjük, hogy művészeink jó külföldi valutához fognak jutni. Ami a magyar művészet nyugat felé való törekvését illeti, erről csak azt mondhatom, hogy ennek függetlennek kell lenni minden politikai orientációtól. Azt el kell ismerni, hogy a francia művészet kétségtelenül mindig vezetője volt a modern piktúrának, de ebbe a művészeti motívumokon kívül semmilyen politikai. Magyarorszag, November 21, 1920. p. 5.
Magyarorszag, November 21, 1920. p. 5.
Many times, exhibitors would sell the material of the exhibit and mass-produced goods to avoid the cost of shipping them home. The Josef Plečnik-designed library of the 1904 Austrian Pavilion, for instance, was sold to an American buyer after the Fair ended, but infrequently were artworks deliberately sold.
A nemzetközi kiállításokon való részvétel mindig elsőrangúan fontos ügye volt az egyes nemzeteknek és így a magyarnak is, annál fontosabb ez reánk nézve a mostani körülmények között. Hiszen most, midőn minden egyéb fegyvert kicsavartak a kezünkből, a kultúránkban van az egyetlen fegyverünk, amellyel a külföld elismerését kivívhatjuk, a magyarság életképességét és történeti hivatását bebizonyíthatjuk. S még a szellemi fegyverek között is legfontosabb a képzőművészet, mert nyelvünket nem értik sehol Európában, irodalmunk zárt könyv a külföld előtt, míg a képzőművészet, mely a színek, vonalak és formák nemzetközi nyelvén beszél, egyformán érthető mindenütt és így a legalkalmasabb arra, hogy kiáltó szózattal bizonyítsa a világ előtt a halálraítélt magyar nemzet életrevalóságát és élni akarását. Ennek a célnak csak részben felel meg ez a kiállítás, mivel arról képzőművészetünk legnagyobb erősségei hiányoznak. Orszag Vilag, 40(56) December 5, 1920, p. 1.
The breakdown by decade is: 1840, 5 artists; 1850s, 5 artists; 1860s, 13 artists; 1870s, 21 artists; 1880s, 12 artists; 1890s, 1 artist. A single artist, Pal Udvary was born in the 20th century, 1900.
As the essays are essentially the same, only the 1904 catalog will be referenced for quotes in common. Unique quotes will be referenced to the originating text.
The Rome exhibition was one of three exhibitions organized to celebrate the 50th anniversary of Italian unity. In addition to Rome, there was an exhibition in Florence and one in Turin. The Hungarian participation in Turin has been more profoundly investigated and its pavilion, by the architects Emil Tőry, Móric Pogány, and Dénes Györgyi is far better known than its Roman counterpart. See Székely (2007). Also: A turini világkiállítás magyar háza (1911).
Magyar művészet mindig szerves tagja volt az európai művészetnek és ma is az. Magyarországnak a természet által épített határain tul Kelet felé nincs európai művészet, azaz nincsen oly művészet, amelynek közös ideáljai lettek volna a nyugateurópai népek művészetével. A magyar határokon tul megállt a középkorban a fejlődés folyamata s a magyarság művészeté képviseli Európa délkeletén az utolsó nagy övöt, amelyen hosszu évszázadokon át folytonosan alakult, szervesen változott, fejlődött a magyar művészet. Épen ez az szerves, szüntelen és élénk menetű fejlődés a fő jellemvonása a szoros értelemben vett európai művészetnek s vele együtt a magyarnak, szemben a Kelettel. Aki a középkori dómok miszticizmusét, a renesszánsz ünnepélyes harmóniáját, a barokk szenvedélyes pompáját tanulmányozni akarja: Magyarország művészetében találhat rá nagyszámu kitűnő példát,—de Magyarország déli s keleti határain tul hiába keresne ilyesmit. Az európai művészet délkeleti határa egybe esik Magyarország ősi délkeleti határaival.
Ilyenformán a magyarság volt egy évezreden át örtállója az egyetemes európai művészetnek.
Hiába kínálta neki művészetének csillogó pompáját a közeli Bizánc: a magyarság a Nyugathoz tartozónak érezte magát s inkább onnan merített ihletet és tanulságot. Lyka (1920, pp. 11–12).
Sőt az sem egészen köztudomású, hogy az első nemzet, amely az olasz renesszánsz vívmányainak gazdag ottbont adott, épen Magyar ország volt. Lyka (1920, p. 12).
Európa kardja s pajzsa volt évszázadokon át a keleti Inváziókkal szemben. Lyka (1920, p. 12).
A Nemzeti Szalon termeiben érdekes kiállítás nyilt meg: a külföldi művészeti kiállítások első anyagát mutatja a bizottság. És a kiállítás lesz hivatva arra, hogy a nyugati államokban bemutassa művészi kultúránk jelentőségét, művészetünknek a szomszédos utódállamokkal szemben való fülényességét. A cél mindenesetre—még a politikai vonatkozásoktól is eltekintve—nagyon tiszteletreméltó.
Népszava, 1920. November (48. évfolyam, 259–282. sz.) 5.
Ha a magyar művészeti viszonyokkal nem eléggé ismerős külföldi szemével nézzük a Nemzeti Szalon holnap megnyíló kiállítását, amely európai körútra indul, hogy a kultúra ideális fegyvereivel harcoljon a magyarság ügyéért, azt mondhatjuk, hogy harmonikusan összeállított, eléggé színvonalon álló kiállítás, amelyben valóban reprezentatív magyar tehetségek álltak össze
Nemzeti Ujság, 1920. November (2. évfolyam, 259–282. szám) 3.
A zsűri általában jól válogatott és így egy magas színvonalú, művészileg igen becses gyűjteményt láthattunk, bár a bíráló bizottság némely tagjának túlságosan a maga felé hajló kezét szívesen nélkülöztük volna.
8 Órai Ujság, 1920. November (6. évfolyam, 259–282. szám) 5.
Pesti Napló, 1920. November (71. évfolyam, 259–282. szám) 5.
A kiállítás holnap nyílik meg és látható lesz ez év végéig, amikor is elindul a bizonyára diadalmas, külföldi aljára. A katalógus előszóvaul Lyka Károly irt tömör és komplett kis magyar képzőművészettörténet összefoglalást.
8 Órai Ujság, 1920. November (6. évfolyam, 259–282. szám) 5.
Dery Citation.
Dery 1922. Déry, Kultur-propagandánk, p. 14.
Ungerns konst har alltid varit betydande som europeisk konst, och är det ännu i dag. Bortom Ungerns naturliga gräns mot öster finnes ingen europeisk konst d. v. S. ingen sådan konst, som har gemensamma idealer med de västeuropeiska folkens konst. Bortom denna gräns avstannade utvecklingen i medeltiden, så att i Sydosteuropa representerar Ungerns konst den sista stora zonen, där den europeiska konsten under århundraden organiskt växlande ständigt fort bildades, Strängt taget är just denna livliga organiska ut veckling huvudkaraktärsdraget i europeisk såväl som ungersk konst, gentemot österlandsk konst. Ungerska Konstitutställningen i Konstakademien maj (1922, p. 13).
The 1920s sees something of a Hungarian cult of Albrecht Dürer. The year 1928 marked the 400th anniversary of Dürer’s death. Nuremberg, the city of his birth, would mark the occasion with a year-long series of celebrations. One aspect of this was a commemoration of his Hungarian roots. The city of Nuremberg organized a “Hungarian Week” of which one significant element was a show at the Norishalle, the City Art Gallery, entitled “Contemporary Hungarian Art” which was organized by Franz Traugott Schutz, director of the Nuremberg City Art Collection, with the aid of the Hungarian Minister of Religion and Education, Count Kuno Klebelsberg, the State Secretary K. Robert Kertész, and the Committee for the Foreign Exhibitions, under the leadership of Béla Déry. Katalog der ausstellung neuzeitlicher ungarischer kunst Nürnberg 1929 in der Norishalle am Marientorgraben. 23. februar bis 14. april 1929 (1929, p. 5).
Budapest organized a complementary “Nuremberg Week”. A group of 400 leading citizens of Nuremberg, with Mayor Hermann Luppe at their head, visited the Magyar capital for several days and then went to visit the town of Ajtos, whence Dürer’s father fled. See: Luppe and Heinsen-Luppe (1977, pp. 208–17).
Turanism, an idealized understanding of the relationship amongst the Ural-Altaic speaking nationalities (Hungarians, Finns, Estonians, and Turks) which paralleled the Pan-Slavism of the late 18th and early 19th centuries, was popular in Hungary at the turn of the century. In the inter-war and post-war periods, it took a dark and chauvinistic turn.
The officers were: Graf Nikolaus Bánffy, President; K. Robert v. Kertész, Executive President; Oscar Glatz and Floris Korb, Vice Presidents, and Dr. Aladár V. Haász, Consultant (Referent in the original). Additionally, the names of all 35 of the members were listed.
Its members were Béla v. Déry, Kon. Ung. Ministerial Commissär, Béla Iványi-Grünwald, Róbert Nádler, Josef Róna, and Franz Szablya-Frischauf. Déry, Róna, and Szablya-Frischauf were also members of the Fine Arts Committee.
[ad_2]
